Dzsjotis – A Fény Tudománya

A csillagjóslás szanszkrit kifejezése a dzsjotis szó szerint fényről való tudást, finom mennyei testet, a Fény Bölcsességét jelenti. A dzsjotis utal a víz és a teremtés földi analógiáira és a csillagokkal való kapcsolatra is. Ez a szó jelöli a fény hatását minden földi dologra és eseményre.
Több nagy risi – a Dzsjotis Shastra (Fény Tudománya) hűséges követője – járult hozzá az utókorra hagyott szent tudomány alapjainak lerakásához (Bhrigu, Jaimini, Satyacharya, Narada, Garga, Parashara, Kalyana Verma, Mantreshwara, Kalidasa, Shakuntala és Vikrama-Urvashi).
Az ókorban szigorú erkölcsi kódex szabályozta a Fény Tudományával, az asztrológiával foglalkozó tanítványok fizikai, lelki, mentális és spirituális tisztaságát. A guru csak az arra méltó tanítvánnyal ismertette meg a Fény legnagyobb titkait. Varamihira szerint a tanítványnak a következő képességekkel és tulajdonságokkal kell rendelkeznie:
Fizikai jellemzői, testi, szervi funkciói jól tükrözzék az ember belső természetét. Teljesen egészséges legyen a tanonc, ápolt, mennyeien tiszta és lenyűgöző hanggal bírjon.
Erkölcsi pallérozottság jellemezze, legyen őszinte, kedves, sóvárgástól és ellenérzésektől mentes, tisztaszívű, más kritizálására nem hajlamos.
Viselkedése legyen mindig méltóságteljes; megfelelően, okosan fejezze ki magát, ne félemlítse meg a társait, és legyen tisztában a társadalmi normákkal és a történelmi körülményekkel.
Bizonyítsa jártasságát az asztrológiában, ismerje annak három ágát (Ganita, Samhita, Hora), tanulmányozza az öt siddhanta (matematikai értekezések) tudományát. Matematikai jártasságának tartalmaznia kell az időről, a manvantarákról, a nagy kozmikus ciklusokról, az állatövről való ismereteket, azok szám- és betűkódjait.
A tanulónak tisztában kell lennie az asztrológia ágaival, a bolygók kedvező, ártó vagy semleges hatásaival, amikhez igazítania kell a vallásos szertartásokat, rituálékat, amelyek segítenek semlegesíteni a természeti és kozmikus csapásokat.
Az asztrológussal szemben elvárás, hogy minden esetben képesnek kell lennie a feltett kérdések megválaszolására. Minden tevékenységével, szóbeli megnyilvánulásával és életmódjával meg kell őriznie a Fény Tudományának, az asztrológiának a hitelét, és a csak vele megosztott fénykódok értelmezési módjait.
A dzsjotis legfontosabb hite szerint az emberi lény nem egy elszigetelt entitás, hanem a múlthoz és a jövőhöz – tett-, érzés-, akarat- és gondolat-csírákon keresztül – ezer fényszállal kapcsolódó teremtmény. A Dzsjotis Shastra nagyon erősen hisz a Karma elméletben és a Punar Janam, azaz a reinkarnáció létében. Bármi, amit egy emberi lény megvalósít a jelenlegi életében, az az előző életbeli tetteinek az eredménye. Varamihira a Brihata Jatakában így ír erről:„Egy személy jó vagy rossz tettei mindig hatással lesznek jövőbeli születéseire.”
A karma tan hívői negatív karma gyümölcseként látják a betegséget, melyben az előző életek negatív cselekvésbeli, viselkedésbeli, érzelmi, hitbeli és gondolkodásbeli mintái fájdalomként öltenek testet. Ez a fájdalom megtisztít, törli a karmát, felemel, mert a betegség a harmóniába kerülés szenvedésen keresztüli módja.


Ájurvédikus asztrológia

Minden nagy ősi civilizáció középpontjában állt az asztrológia tudománya, amely pontosan megjelenítette azokat az összekötő szálakat, amelyek a földi eseményeket és a csillagokból áradó kozmikus hatásokat összekapcsolták. India, Kína, Egyiptom, Babilon, a maják és az inkák lelki-szellemi-spirituális kultúrájának alapja volt a Fény Tudományának ismerete és a mindennapi élet valamennyi területén való használata. A komplex asztrológiai és matematikai tudás alapján hozhatták létre az égi erők mozgásának és hatásainak tanulmányozása során a szent időnek keretet adó naptárakat, amelyek megszervezték (és megszentelték, ünnepé tették) az emberi élet hétköznapi cselekedeteit. Az európai ősi kultúrák (görögök, rómaiak, kelták, németek) is felismerték az emberi közösség szakrális jellegét az univerzumban, és kutatták az emberi szervezetekkel energetikai szimbiózisban élő égitestek, bolygók, csillagok szervekre, szövetekre, lélekre, valamint tudatra gyakorolt hatását és betegségekre hajlamosító befolyását.
A keleti és a nyugati hagyományos orvoslás is rendelkezett a gyógyító elméletnek és gyakorlatnak megfelelő asztrológiai ismeretekkel. A hagyományos kínai orvoslás alapzata a I Ching és a kínai asztrológia, míg az indiai ájurvédikus gyógyászaté a védikus asztrológia. A hagyományos európai orvoslás a görögök által megalapozott nyugati asztrológiai hagyományra épült, amely általában része volt a pogány hagyományoknak is.
A modern medicina atyja, Hippokratész megjegyezte egyszer: az orvosnak a csillagjóslásra vonatkozó ismeretek hiányában nincs joga ahhoz, hogy gyógyítónak tartsa magát.
A gyógyító művészet során fel kell tárni a betegség valamennyi égi (kozmikus, külső hatások által előidézett, lelki és mentális) és földi (testi, biokémiai, táplálkozásbeli, életmódbeli) okát.
Késmárki László:Ájurvédikus asztrológia és marmapunktúra
Ankh Kiadó 2012.