"Nekem volt egy ismerősöm, aki egész életében cigizett, piált, mégis több mint 90 évet élt!" - kezdte el bizonygatni egy srác, hogy neki miért nem káros a cigarettázás.
Persze mindenkinek van egy ismerőse, aki ürügyet szolgáltat a szenvedélybetegségének, de azért egy józan gondolkodású ember tudja, hogy valószínűleg nem Ő lesz az, akit majd megkímél a nikotin.

Vannak, akik annyit ehetnek, amennyi csak beléjük fér, vagy nem sportolnak évtizedekig, mégsem híznak el, csinosak, fittek maradnak.
Ugyanígy, vannak, akik alapból rendezettebbek lelkileg, ezért ők bármiféle önismereti munka nélkül is képesek egyensúlyban maradni.
Sokfélék vagyunk, mind különbözőek. Az egyiknek ez megy, míg a másiknak csak döcög. Mindenkinek megvan a maga erőssége és gyengéje - hiszen pont ezért, ezek kijavításáért születtünk ide.

Ha látjuk ezeket a különbözőségeket, akkor nem várjuk el sem magunktól, sem másoktól, hogy úgy működjenek, mint az a néhány kivételes "bezzeg" ember. Látjuk, hogy mindenkinek a saját bajaival van feladata és emiatt egymással ezek az életutak össze nem hasonlíthatóak!
Bár egy színpadon mozgunk, mégis mindenki a maga versenyét vívja saját magával és a megoldásra kiszabott idővel.
Teljesen mindegy, hogy valaki előrébb jár tőled - egy/néhány dologban - mert ettől még a saját problémáival neki is nehéz lesz a találkozás, és göröngyös a megoldás.

Ha így látod a lényeket, születéseket, akkor feltűnhet, hogy a milliárdnyi léleknek, csak egy része született meg embernek, a többiek még csak állati, növényi, vagy ásványi szinten tartanak. De vannak, akik már meghaladták az emberi szinteket és tisztább, tudatosabb lények mára, de még nekik is megvan a maguk feladata, amiben fejlődniük kell!
Az emberek sem egyformák. Van egy belépő és egy kilépő szint, ami között már embernek lehet születni. Ezen belül is számtalan mélység és magasság, tudatlanság és tudatosság végtelen keverékei vagyunk, így egymáshoz hasonlítgatni tudásunkat, képességeinket, teljességgel felesleges.

Lehet, hogy Neked is van egy ismerősöd, aki egész életében kerülte Önmagát, nem meditált, nem gyakorolt önismeretet, ... , mégis milyen jól érezte magát!
Igen, de az az Ő élete, az Ő sorsa, a Tiéd viszont más.
A sajátodra akkor kapsz rálátást, ha őszintén felteszed magadnak a kérdést:
- Mennyit kellene foglalkoznom magammal, hogy a helyemre rázódjak?

Ami erre a kérdésedre válaszod belülről jön, az a Te utad, azt kell megtenned, nem pedig a "csoda" ismerősödet követned!

Nos, milyen választ kaptál?

 Forrás:  http://onmegvalositas.hu/blog/husztisanyi/osszehasonlithatatlanul_mas_utakon_jarunk